Andi nagyon szeretett volna mosogatógépet, ezért úgy döntöttünk, hogy a meglévő konyhaszekrénybe fogjuk befaragni, a költségek alacsonyan tartása miatt. Mivel őt jobban érdekelte a dolog, ezért ráhagytam a típus kiválasztást, amiben a barátnői ajánlás többet nyomott latba mint az univerzális beszerelhetőség. Végül is csak magamat okolhatom, amiért nem folytam bele a kiválasztásba, így nekem csak a szívás maradt.

Választása egy IKEA márkanév alatt forgalmazott gépre esett, aminek a beszerelési útmutatója természetesen IKEÁ-s szekrény meglétét feltételezte. Nekünk a képen látható helyre kellett a mosogató gépet berakni. Mivel a hely jóval szélesebb volt mint amire szükségünk volt, így a fennmaradó részre szelektív kukatárolót képzeltünk el.

Először lekaptuk a mosogatót és a munkalapot, hogy el tudjam kezdeni lebontani a szekrényt. (A mosogatógép helyének másik alternatívája a képen épp nyitva lévő rész lett volna a tűzhely mellett, de mivel pont a hagyományos mosogató elé nyílt volna ki az ajtaja így ezt elvetettük. Illetve ide sem fért volna be pontosan, csak kétoldalt kevesebb hely maradt volna amit nem tudtunk volna másra használni)

A szekrény alatt végigfutó takaró deszkát nem lehetett kiszedni, csak akkor ha még tovább bontom az L alakban futó konyhaszekrényt, hogy az egészet ki lehessen mozdítani a helyéről és hátulról hozzáférni, így egyszerűen elvágtam a kérdéses elemet, az alsó polcot pedig kiszakítottam amit belülről szintén csak tovább bontással hozzáférhető csavarok fogtak (a kilógó csavarok végét is a fűrészlappal vágtam le síkba)

A csövek kivezetéséhez a lent látható csodaszerszámmal vágtam lyukakat

Azonban a mosogatógép túl mély volt, így a csövek kényelmes, feszülésmentes elvezetéséhez szükség volt helyre, hogy minél közelebb tudjanak futni a falhoz.

Végül kiszélesítettem a lyukakat, hogy a vízcsövek jól elférjenek.

A gép helyrepróbálása után derült ki, hogy hátul csak az egyik vizes csőnek van kialakítva hely a gép síkján belül, a másik mögötte tud csak futni, ezért nem is tudjuk betolni teljesen a falig.

A két oldalára ezért a munkalap pereméig kilógó oldalfal készült, így nem kellett a gépet teljesen beerőltetni a falig a mögötte futó cső megtörését kockáztatva, kényelmesen maradt neki hely. Mellette jobbra már látszik az a hely ami megmaradt és aminek a szélessége olyan volt hogy a meglévő ajtók és fiókok közül semmit nem tudunk odarakni.

A legnagyobb szívás a takaró ajtó felrakásával volt. Ez nem csak rá volt csavarozva a gép ajtajára, hanem a szekrényhez két oldalt egy forgó rögzítéssel volt felfogatva, és nyitáskor előre-hátra mozog egy sínen a gép ajtajától függetlenül (gondolom az eredeti IKEÁ-s szekrénybe építve beleütközött volna az ajtó a lábazatba, ezért kell kinyitáskor elcsúsznia). Mivel a felfogatás furatait egy sablonon lehetett bejelölni, amit az IKEÁ-s szekrény egy adott pontjához kellett rögzíteni, de az adott pont nekünk hiányzott, így maradt a szemre odapróbálgatós módszer. Sikerült elsőre jó helyre rakni, így nem kellett szétfurkálni a szekrény oldalát.

Alulra még vágtam egy lapot és két sarok vassal rögzítettem a szekrényhez. A rögzítés csak kívülre kerülhetett, de nem látszik és így legalább Tóbiás nem tud a mosogatógép alá semmilyen játékot begurítani.

A végére már csak a ki és befolyó csövek bekötése maradt. Mindenhova került teflon tömítőszalag, hogy sehol ne csöpögjön a víz.

A konyha másik falán volt egy ilyen kisebb szekrény munkalappal a tetején (amikor megvettük a lakást, akkor a láb volt kint és a szekrény bent a falnál, de mivel ott épp a tetőtér miatt kisebb volt a fejrész ezért ezt akkor átcseréltem, kívülre került a szekrény, belülre a láb). A munkalap szélére majd még kell valami hasonló mintájú élfóliát szerezni....

Mivel a szétszedett szekrényrészből megmaradt két ajtónk, így a kieső tárolóhelyünket itt tudtuk pótolni. Először is készíteni kellett egy dobozt, amire az ajtókat fel lehet csavarozni. A doboz elkészítéséhez és a mosogatógép melletti két oldalfal kialakításához kellett pár farost lemez lap. Ezeket pontosan lemértük és a közeli OBI-ban le is vágatta Andi míg én szerelgettem.

Az eredetileg itt lévő szekrény ajtó nagyobb volt mint amik átkerültek ide, ezért az új ajtók alá magasabb láb kellett.

Ajtókat kézzel odafogtuk a helyükre, a zsanéroknak bejelöltem a furatait és már lehetett is a helyükre csavarozni őket. A munkalapot tartó eredeti fém láb kikerült, hiszen most már megtartja a szekrény.

A polc tartó pöckeinek a lyukai is ki lettek mérve, furva.

Az ajtók és a polc a helyükön

Szelektív kukáknak vettünk megfelelő szélességű műanyag dobozokat amiknek volt egy kis pereme, ezekhez valami sínt kellett csinálni, így a peremen csúsztatva tudjuk ki be tologatni őket.

Talán éltakaróként árulták azokat a fémeket amikből a sínek készültek. Megfelelő hosszúságúra lettek vágva és egymás fölé csavarozva sikerült elérni, hogy a doboz ne ugorjon ki a helyéről amikor tologatjuk. Mivel a dobozok nem voltak olyan mélyek mint a rendelkezésre álló hely, ezért a sínek végére ütközők kerültek (sima sarokvasakból), hogy ne lehessen túl mélyre benyomni a tárolókat. A sínek sarkait reszelővel kellett kicsit gömbölyíteni, hogy a gyerekre ne legyen balesetveszélyes, ha esetleg kiszedné a tárolórekeszeket.

A fehérbe kerül a műanyag, a rózsaszínbe a papír. Mivel üveg szemetünk nagyon minimális szokott keletkezni, így a zöldben egyéb konyhai dolgokat tárolunk.

Ilyen lett a kis-nagy ajtós új szekrény az átmentett ajtókból. Kár hogy az ajtók nem egyforma nagyok, de ezzel a megoldással szinte nem került semmibe a plusz tárolóhely. Az élfólia hiánya az előző lakótól örökség, majd kerül rá valami hasonló mintájú, mert gyanítom ugyanilyet nem fogunk kapni.

Az előlap lehetett volna fehér is, de Andi szerint így nincs erőlködés szaga hogy olyannak akarjon látszani, mintha ebbe a szekrénybe való lenne, és legalább összhangban van a tűzhely fém színével. Végül is van benne valami. Az összkép nem 100%-os, de funkcionálisan működik és amúgy is a konyhában vagyunk a legkevesebbet. Ideköltözés után sokáig nem volt tűzhelyünk, ugyanis a gázt lemondtuk hogy ne fizessük az alapdíjat azért, hogy kéthavonta egyszer főzünk, a gáztűzhelyt pedig kiraktuk lomtalanításkor. A helye kb fél évig állt üresen és nagyobb részt azért vettük meg az új tűzhelyet, hogy valami kitöltse a lukat. Azt is mi tettük helyre, faragni kicsit itt is kellett, a főzőlapnak kellett a meglévő lyukat 1 centivel kiszélesíteni.

Még egy dolog a sok közül amit megcsináltunk a konyhán. A mosogató felett a falból egy kb 15 centi hosszú műanyag kábelcsatorna lógott ki, abból pedig elektromos vezetékek leszigszallagozott véggel. Ide gondolom eredetileg az építők valamit terveztek (világítást talán), de nem lett megcsinálva és az előző lakók, tizenegykét évig ezzel az áram alatt lévő kilógó vezetékkel éltek együtt. A tűzhely bekötéséhez villanyszerelőt kellett hívni, mert a biztosító táblától a sütőig új kábelt kellett behúzni és velük egyúttal kihúzattuk ezt a kábelt a falból. A műanyag cső le lett vágva, a csempén maradt lyukat pedig ezzel a bagollyal fedtük be.

Az egész műveletre ráment másfél hétvége (nem sikerült egy hétvége alatt megcsinálni az egészet, így egy hétig a konyha nem volt használható). Összességében kb 30 munkaóra ment bele, anyagköltségként pedig a farost lemez, a sínek anyaga, műanyag tárolók, kisebb vízvezeték szerelési anyag költség számolható fel és egy-két újabb szerszám beszerzése volt szükséges, azaz kb harmincezer alatt megúsztuk az egészet. Egy új konyha bútor szebb lett volna, de nem lett volna annyival szebb mint amennyivel többe került volna. Nagyon nem....